Blog

Biztosan volt már veled is olyan, hogy az utcán valakinél fehér botot látsz. Szeretnél segíteni, de fogalmad sincs hogyan. Esetleg kaptál már néhány kellemetlen visszautasítást és félsz újra próbálkozni... Akármelyik is legyen a helyzet, írok most neked néhány aranyszabályt arról, hogy mit tegyél és mit ne. 
Minden vak ember más és más, de azért van néhány alapvetés.

Az utcán pénzt adnak, csak mert vak vagy és megsértődnek, ha kedvesen visszautasítod...

Ezt én is át tudom érezni (egy osztálykirándulás alkalmával próbáltak nekem pénzt adni, és alig engedték, hogy visszautasítsam). Ez megalázó.

Jogosan merülhet fel néhány emberben a kérdés, hogy ez miért más, mint amikor valaki a webshopon vásárol, támogat? Szerintem a fontos különbség, hogy mi itt kifejezetten kérünk titeket erre, és adunk is cserébe valamit.

Amikor az utcán találkozol egy fogyatékos emberrel, semmit nem tudsz róla, azt sem, hogy milyen körülmények között él. Nyilván a szomorú statisztikák alapján lehet tippelni... én azonban inkább azt tanácsolom nektek, hogy ha támogatni szeretnétek, tegyétek olyan emberrel vagy alapítvánnyal, ahol jelzetten szükség van erre.

Illetve az is nagyon fontos része Angelika posztjának, hogy ha fogyatékossággal élő szülővel találkoztok, vegyétek figyelembe: a gyereke továbbra is csak egy gyerek, a felnőtt viszont akkor is felnőtt, ha fogyatékossága van. <3

Csilla

Kártyázás, társasozás vakon?

Amikor vak gyerek születik egy családba, és nem szeretnék, hogy kimaradjon a közös játékokból, sokszor az a megoldás, hogy valakivel párba állítják. Együtt játszik anyukával vagy testvérrel, aki "mondja a lapokat". Őszintén én ezt a megoldást utáltam. Egyáltalán nem élvezhető, nem érzed magad önállónak közben, és kicsiként nehéz is olyan sok mindent fejben tartani.

Én amint megtanultam Braille-ben írni és olvasni, azonnal átalakítottam az otthoni kártyákat, társasjátékokat úgy, hogy vakon is élvezhető legyen.

Most leírom nektek, hogy milyennek kell lennie egy vak ember lakásának vagy házának.

Csak vicceltem. A vak emberek is különböznek. Ahány ház, annyi szokás...

Leírom inkább, hogy nekem, mint vak embernek, személy szerint mi fontos. 

Kiskorom óta háziállatok vesznek körül. Mindig volt legalább egy kutyám, macskám, nyuszim, hörcsögöm. Az életemben az állatok nagyon fontos szerepet töltenek be. Amikor kicsi voltam, már akkor is nagyon sok időt töltöttem velük. Az első saját kutyusomat ovis koromban kaptam. Egy menhelyi kutyus volt. Beagle keverék kislány. Hosszú éveken keresztül velünk volt. Annyira kötődtünk egymáshoz, hogy volt rá példa, amikor eljött utánam az iskolába is.

Mutatkozz be röviden!
Kőhegyes Priscillának hívnak, 17 éves vagyok. Sárváron élek a testvéreimmel és édesanyámmal. 3 hónapos korom óta látássérült vagyok. Két évvel ezelőtt diagnosztizálták nálam a Leber-féle Congenitalis Amaurosis 9-es típusát. Ez sajnos egy végleges állapot, de minden helyzetből próbálom mindig kihozni a maximumot. Gyakran feszegetem a határaimat. Szabadidőmben nagyon szeretek olvasni, zenét hallgatni, lovagolni, állatokkal foglalkozni (például kutyákat tanítani) és új helyeket felfedezni, új embereket megismerni. Visszahúzódóbb természetű vagyok, de ennek ellenére nagyon kíváncsi. 

Sziasztok! Jovány Barbara vagyok.

Nekem van egy cuki vakvezető kutyusom, akit most beszeretnék mutatni nektek.

Bebe a neve. Négy éves, körübelül kettő éve van velem. Egy kis időnek el kellett telnie, hogy összeszokjunk. Néha neki is vannak roszabb napjai, hiszen nem gép, hanem kutya.

Elmesélem nektek, hogy hogyan lesz egy átlagos kutyából vakvezető kutya.

Sziasztok!
Eszti vagyok.
Hallottatok már a Braille írásról? :)
A bemutatkozásomban titkos írásnak neveztem. És hogy miért?
Vegyünk alapul egy könyvet.
Ha ránézel, akkor egy fehér lapot látsz, amin pöttyök sorakoznak, de ha a kezeddel is megtapogatod akkor érzed, hogy az egész lap pöttyös. :)
Ilyen egy látó számára, de nekünk ez az írás jelenti az olvasás és írás egyetlen formáját.
Ha szeretnél többet megtudni róla, olvasd el a blogposztot, amit erről írtam! :)

Mutatkozz be röviden!
Bebe vagyok, 4 éves és kiképzett vakvezető kutya. 2019 ősze óta vagyok a gazdimnál, Jovány Barbinál. Szabadidőmben szeretek futni, illetve játékot, fadarabot vagy labdát a számban cipelni és fűben hemperegni. A hobbim az úszás, és a "futóversenyeken" való részvétel - szinte bármelyik másik kutyát legyőzöm.

Mutatkozz be röviden!
Pető Zsófia vagyok, 28 éves. 2 éves korom körül derült ki a gyógyíthatatlan, neurofibromatzis nevű betegségem. Serdülőkoromra megannyi fibrómával lettem gazdagabb. Először jobbkezes voltam, majd bal kézre átszoktattak. A jobb kezem jóval nagyobb az átlagnál, ujjaim el vannak deformálódva. Nagyon szeretek kreativkodni, ezen belül festeni és barkácsolni mini házakat spatulákból.