Hírek fogyatékosságról


A budapesti Hagyományok Házában kézművesek és fogyatékos felnőttek alkottak együtt. Jó erről olvasni, biztosan szuper élmény lehetett, én is bármikor szívesen kipróbálnék hasonlót.
Csilla

Ez a cikk arról szólt, hogy az országban már a 19. akadálymentes játszóteret hozták létre - ez azért is fantasztikus szerintem, mert így az ép gyerekek hamarabb összeszoknak a fogyatékossággal élő gyermekekkel, és később sokkal elfogadóbbak lesznek.
Csilla

Két anyuka, akiknek fogyatékossággal élő gyermekük van, létrehoztak egy napközit azok számára, akik értelmi fogyatékossággal élnek.
A két anyuka részéről ez bátor cselekedet volt, és ha bárkinek van rá módja és lehetősége támogassa őket.
Csilla

Legóból művégtag?
David Aguliar egy fiatal mérnök, aki úgy született, hogy az egyik karja kevésbé fejlődött ki. A célja, hogy legóból gyártson tartós, mozgatható művégtagokat, ami elérhető bárki számára.
Szerintem ez egy nagyon érdekes cikk róla, érdemes mindenkinek elolvasni.
A fő tanulsága nekem, hogy ő a csúfolódások, bántások, nehézségek ellenére erős volt és kitartott amellett, amit szeretett volna.
Csilla

Tudom, hogy ez sok embernek nehéz, főleg azoknak, akik később vagy fokozatosan veszítik el a látásukat. De az utcán is bátran vegyék elő a fehér botot, a reakciókat meg lehet szokni, és szerintem sokkal kellemetlenebb helyzetbe lehet kerülni, ha nincs nálunk vagy csak összecsukva tartjuk.
Ha érdekel, hogy hogyan lehet a látás elvesztését elfogadni, megtanulni vele együtt élni, szeretettel ajánlom ezt az interjút Puskás Antallal!
Néha megkérdőjelezik a Braille-írás jelentőségét digitális világunkban, de mint Jessikah Inaba példája is mutatja, ez egyáltalán nem jogos.
Ő az első vak, feketebőrű ügyvédnő az Egyesült Királyságban - márpedig tudjuk, hogy úttörőnek lenni mindig nehéz. Neki is hónapokat kellett harcolnia, csakhogy számára akadálymentes formában kapjon tananyagot.
De miért a Braille? Nem mindenki egyforma, valaki jól tanul hallás alapján, másnak muszáj saját tempójában olvasni, értelmezni - így nyilatkozott róla egy másik cikkben. Nekem keserédes ez a történet: egyrészről szuper, hogy a nehézségek ellenére is kitartott és elérte a célját; másrészről nagyon szomorú, hogy ilyen akadályokat kell legyőznie, csak mert nem elég akadálymentes az oktatási rendszer.
Csilla

Alex Benchea és Răzvan Nedu látássérült román parasportolók felmásztak az amerikai kontinens legmagasabb hegycsúcsára, az Aconcagua csúcsára. 10 órán keresztül mentek.
Egyébként mindketten fogyatékos gyerekeknek oktatnak para-hegymászást.
Nem semmi teljesítmény! Én biztos nem tudnám megcsinálni, és ennek semmi köze ahhoz, hogy vak vagyok.
Csilla

Nem sajnálatból, hanem szeretetből érdemes támogatni.
Ez igaz, legyen szó bárkiről: fogyatékos emberekről vagy rászorulókról. Hidd el, érezhető a különbség!
Laci bácsi (Németh László) is így tesz minden évben, amikor támogatja a polgárdi Integrált Szociális Intézmény lakóit. Az is nagyon rész fontos benne, hogy mindig megkérdezi előtte, mire van igazán szükség.
Csilla

Magyarország hogy áll a fogyatékossággal élő emberek elfogadásában?
A cikk szerint az utóbbi időben sokat fejlődtünk, de még mindig 10-20 év lemaradásban vagyunk.
Az emberek, amikor találkoznak egy fogyatékossággal élő emberrel, három reakció jellemző:
1. túlságosan segíteni akarnak
2. nyíltan elutasítóak
3. tényleg elfogadóak, megfelelő mértékben segítenek
A cikkben sok személyes tapasztalatot találtok, érdemes lehet elolvasni. <3
Csilla